Próbáltam már elmondani neked,
mit is jelentesz, de nincsen szavam.
Nagyon, nagyon – csak ennyit súg szívem,
szüntelen zeng legbelül e visszhang.
Nem tudom, hogyan mondhatnám el még,
Csak érzem: mióta vagy, más lett minden.
Fény ölel át, s a világ is szebb rég,
mert benned nyugszik meg fáradt szívem.
Mint kismadár költöztél szívembe,
fészket raktál, s többé nem üres már.
Belül kibélelted szeretettel,
s jóságod minden fájdalmat kizár.
Keresem a szót, mi elmondhatja:
nagyon, nagyon... ennyit mondhatok ma.
