Egy múlt századnak ízét éreztem magamban,
a jelen csendben rejteget néhány gondolatot,
nincs jövő, csak a kiélezett perc
és egy végtelen naplemente a hársfák alatt.
Édes voltál, mint a víz a szomjúság idején,
mint egy búcsúcsók az alkonyatban,
mint a lakomán felszolgált fekete szőlő,
mint egy elrabolt szűz, kit arab telivéren szalasztottak.
Vártam rád egy évszázadnyi csalódásban
égve egy nyárban, amelyben minden fa elpusztult,
utoljára láttam két remegő nyárfát
és a földet, a szegényeivel együtt.
Megkértél, hogy madárárnyékokat hallgassak,
hegedű voltál egy nő testében,
azt mondtad, hogy a nyár tovább tart
és a szerelem, csak egy nézet, ötlet.
KiberFeri - november 03 2025 13:04:03
Érdekes a versed, jól megírt, nekem meg élmény volz a gondolazaidat olvasni!
Poétaöleléssel főhajtással, barátsággal: szívből gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
