Megérkezett a várva várt kis csalogányom!
Hiányzott a dala már nagyon.
Menetrend szerint jött időben,
Nálam bérelt helye van a fatetejében.
Első nap kicsit félszeg volt, még gyakorolt, akadozva szólt a nóta.
Mára már megkerült az elveszett kotta.
Olyan cifra dallamot rittyentett,
Hogy az álom a szememből azonnal kiesett.
Fránya madár! Egyfolytában jár a csőre
És nem lehet aludni tőle.
Az embert folyton arra készteti, csak őt figyelje.
Nősülni készül megint, hangjával csábítja a fülemüle lányok szívét,
Hátha talál olyat ki elhiszi a mesét.
Végül majd megleli a párját ó szegény balga!
Onnantól kezdve vége a dalnak.
A neve halgass, a csőre lapos,
A fiókáknak hordhatja a kukacot.
Nem fütyörészhet többé kedvére,
Az asszony hordja majd a kalapot.
Négy utódot kettecskén szépen felnevelnek.
Addig tart a házasélet.
S jővőre májusban újra szól a fülemüle ének.
