Az öregség nem hozza el a szív fakulását,
Csak érleli, mint napsugár a szőlő zamatát.
Mint őszi fény a lankadó határban,
Úgy símul meg a lélek mosolyában.
Nem halványít, csupán fénylik szelíden,
S a régi álmok élnek új színekben.
Derű lakik minden ráncban, mosolyban,
A múlt zenéje tanít új ritmusban.
A szív még táncol, bár lassabb a lépte,
De minden ütem kincset őriz benne.
Mert élni oly' szép, ha lassúbb is az út,
A fény belülről gyúl, s nem kívülről fut.
Az öregség nem bezár, hanem kitárja
A szív kapuját, a világ csodájára.
KiberFeri - november 20 2025 14:40:01
Éva kedves, hmm... Érdekes a gondolatsorod, viszont fölséges, ahogy megírtad!
Még el is kell gondolkoznom...
Poétaöleléssel, kalpagemeléssel, tisztelettel gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
