Napkorong

Hittem azt, hogy fontos vagyok neked.
Hittem azt, hogy boldog leszek veled.
Hittem én egy szép, közös jövőben.
Benne leszünk boldogságban, örömben.

Hitem lassan megfakul s eltűnik.
Szeretetem lassan magánnyá fejlődik.
Magánnyá, mi szorítja kicsi lelkem.
Hiányzik a vágy, mit belőled nyertem.

Belőled nyertem szép tavaszi virágot,
Virágot, mi éltető vízért kiáltott.
Kiáltott szegény, de nem hallotta senki,
Aszály van most, ez csak is azt jelenti.

Szárad a kis virág, szárad a rét is
Végig megyek rajta, búsuljak én is?
Búsulok egy elképzelt gyönyörű jövőért,
Búsulok a világ legszebb hölgyéért.

Hajának ragyogása engem megfogott,
Mosolya, mint porcelándísz ragyogott.
Porcelándísz, mert olyannyira törékeny
Szemében a szomorúság tükröződik éppen.

Szemének csillogása engem elragadott,
Barna szemében egy kis világ ragyogott.
Ragyogást, most a vak közöny vette át,
Közöny, mi fertőzi most életem fonalát.

Ajkának ízéről még mindig álmodom.
Gyönyörű szája nem landol arcomon.
Nem kaphatok tőle hosszú ölelést,
Nem kaphatok mást, csak is megvetést.

Hangjának dallama most is zúg fülembe,
Sírása emléke, itt marad örökre.
Emlékek, mik jelentik nekem a világot,
Feledném én, de engem ő megbántott.

Megbántott engem, itt hagyott örökre,
Felednem kell, hogy ne legyek gödörben.
Felednem kell, hogy újra boldog legyek,
Kimászok hát, és végleg elmegyek.

Hozzászólások

KiberFeri - március 02 2026 17:58:33
Remeket írtál az emlékezés műfajban.
Jó, ha mondom = 5* Versedet művészi színvonalon írtad, igy a művedet magasságokba emelted.
Köszönöm ezt az olvasási élményt!
Poétaöleléssel, főhajtással, kalpagemeléssel: szívből gratulálok!
jocker/Kíber/Feri

alies - március 14 2026 18:29:05
Köszönöm a kedves szavakat, sajnos szomorúság szüli ezeket...