Az éjjel holtak udvarában jártam
Láttam mindenkit és apámat is láttam,
Mosolya meglepett, integetett nékem
Közeledtem volna, õ távolodott kétszer.
Lépésem dupláztam, nem hallottam semmit
Padlózatuk kõ volt, mégis minden csend itt.
Világosság nagy volt, hárfák húrjuk zengett
Nagy székben ültek, ambróziát mertek.
Kérdésük dörgés: Mi képpen a Földön?
Nem vágyunk mi ide, nagycsaládba, hol öröm.
Minden egyes szónak maga helye meg van
Lelkemben nyílként fúródott, nem tudtam hogy mi van.
Igazitást kértem teremtõm udvarából
Õ lebegett még mindig, integetett.
Várd ki mindennek idejét, pedig csend volt, s nem beszélt.
-Doktor úr sikerült visszahoznunk, lélegzik.
S a szíve zenélt.
