|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Izzik a kohó, vörös fénye marja a műhely falát,
a fújtató zihálva ontja a parázs forró haragját.
Belevetem a vasat, hadd egye a láng, mi benne sötét,
hogy tisztuljon a mélye, s ne tűrje a rozsda ködét.
Parázs izzásban válik a gyengeség sötét vörössé,
hogy a kalapács alatt érjen a sorsom tiszta erővé.
Aztán az üllőre emelem, hol a kalapács súlya várja,
minden ütés egy-egy szó, a sorsom kemény imája.
Szikrát vet a sötét, ahogy a vasat formára kényszerítem,
nem engedek a vágyból, csak a tiszta célt építem.
Itt nincs helye a gyengének, csak a fegyelemnek és az akaratnak,
hol az izzadságcseppek a forró vason csillagként fakadnak.
Megfeszül az izom, a marok szorítása nem enged a nyélnek,
az üllő hideg vasa választ ad minden néma segélynek.
Csattan a súly, s a sötétben vad szikratánc ébred,
minden ütés alatt a vas egy új, keményebb életet kérhet.
Nem a kín ez, hanem a forma, mi a káoszból végül kikel,
hol a veríték sós íze a becsülettel s a vassal elegyül el.
S végül a fehéren izzó vasat a mély, sötét vízbe vetem,
hol felsikolt a gőz, s a sorsom végleg megkeményítem.
Nincs már lágyulás, se gyarló, könnyű hajlongás,
csak a gyémánt-kemény él, mi nem tűr többé alkudozást.
Kovács voltam a lángban, s kalapács az üllő peremén,
most büszkén állok a kész művel a napnak tiszta fényén.
Mert mi a tűzben edződött, azt a világ már nem töri,
a becsületes munka a sorsot is maga alá gyűri.
Leteszem a kötényt, a műhelyben lassan elül a zaj,
de a vasban ott maradt a szív, a tűz és a diadalmas dal.
Wino-Amnis
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 30. csütörtök,
Judit, Xénia napja van.
Holnap Oszkár napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
