|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Szerelmem mintha a Nap formálta volna,
Épp oly fénylő, s meleget adó.
Meggyőződésem, csupán érted virágzó
S éltető lelkemben zengő dallama.
De e melódiák visszhangja túl éles,
Emberségem vizén hullámzó szó.
Mi a valóságom teszi el láb alól,
Mert tudja miképp s hogyan érhet tetten.
Kérem az eget mossa le rólam mindezt,
Könnyeivel szántsa fel gondjaim,
Csitítsa szívemnek perzselő lángjait,
Csakhogy végre ne sajogjon félve.
Ne remegjen bizonytalan vágyaidtól,
De dobbanjon élettel megtelve,
Addig míg az a drága órám ketyeghet,
Csak őizzen meg a zuhanástól.
Ólomsúlyú lassúsággal telt az idő,
De az eső ma végre eleredt,
Hagytam, folyjon végig takaratlan testemen,
Csak csitítson el minél előbb.
Széttárt karokkal várom a csodát, nem jön.
Játékos fény cikkázik előttem,
E percben rá kellett jöjjek, reménytelen.
A megoldás sosem volt odafönn.
Nem moshatja le rólam semmi, mit érzek,
Tüdőm megtelt lepkékkel, így marad
És gyűlölhetem magam, mert elhiszem azt,
Azt...hogy szerintem én máris szeretlek.
Nem a Nap ragyogása tölt meg fénnyel,
Perzselő tekintettel nem az vizslat,
Hanem az, ki fényét tagadni kívánja,
Mert úgy hiszi másnál ő kevesebb.
Te vagy az égi fény ki elől rejtőztem,
Kinek szavai bennem élnek majd,
Mert már nem akarom hogy bármi elmossa,
Hisz talán ez lehet a szerelem. |
|
|
- május 13 2026 11:02:30
Jó a gondolatsorod, kiváló a leírásod, kellően tartalmas, egy kész történet! Sőt, még elgondolkoztató is!
Megnéztem az adatlapodat, amit az alábbiak szerint töltöttél ki =
Születtél = 2004.
Regisztráltál = 2008. (Úristen 4 évesen!)
Poétaöleléssel: kalapemeléssel: gratulálok!
jocker/Kíber/Feri (Főszerkesztő!) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 13. szerda,
Szervác, Imola napja van.
Holnap Bonifác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
