Az est az égre puha fényt terített,
És a csend kitárta rejtett ablakát.
Egy régen várt szép érzés hozzánk talált,
S új dallammal töltötte meg szívünket.
Aranyba öltözött a nyugvó határ,
Hívogatva áll alkony bíbor háza,
Küszöbén megpihen a nyár sugára,
S két szív dobbanása egy ütemre jár.
Végleg letettük hosszú utak porát,
És egymás kezében otthonra leltünk.
Tegnap terheit már tovább nem visszük,
Csak lelkünk őrzi a holnap sugarát.
Álmunk fölött békés csillagok égnek,
És szerelmünk útjai összeérnek.
Siófok, 2026. május 31. - Gránicz Éva - Íródott: szonettben.
