Még most is ugyanúgy várlak
s érzem hárs illatát a nyárnak
puha ajkadat a számon
s szemedben, kék vetítővászon
látom minden titkos vágyam
szerelmes szavak káoszában
hol tarkómon játszik ujjad
mely borzongást szívemig futtat
majd gerincen tova indul
s testívekbe lágyan letisztul
az érintés mohósága
s az élet hiábavalósága
Nélküled
KiberFeri - június 24 2026 10:19:22
Mse! Nagyon elegáns a mondanivalód, szépséges a leírásod! Ez bizony egy olyan vers, amit kár lett volna nem olvasni.
Jó, ha mondom = 5*
(Lent olvads el az értékelésemet!)
Poétaöleléssel, kalapagemeléssel: szívből gratulálok!
jocker/Kíber/Feri
