Emlékezz rám 3. Emlékezz rám, mikor fagyott meg a szó? Mikor elmentél, nem hullott a hó. Csak a szél süvített, vágott, mint a kés, századik életünk, ugyanaz a tévedés.
Emlékezz rám, mikor jéggé válik minden, keresem a lelkünk a végtelen időben. Hány életen át hallunk meg majd együtt? Egy percre add vissza, amit elvesztettünk. Emlékezz rám, dobd le a jelmezed, mert ezen az úton én már nem fogom a kezed.
Mondd, te is fáztál a századok mögött? Mikor az árnyékod a testembe költözött.
Emlékezz rám, mikor becsapódott az ajtó,
mnden kimondott szavunk a mélybe zuhanó.
Azóta fúj a szél, oly hűvös és kegyetlen, miért vagyunk idegenek ebben az életben?
Emlékezz rám, elég cak egy pillanat, mielőtt a csendünk végleg itt marad. Ami felkavarja újra ezt a fáradt szívet, emlékké fakulul, de csak ha te is úgy hiszed.
