Finoman ereszkedsz a testemre,
mint egy lassabb robbanás,
hol generációk keletkeznek
és egy mosolyban
ellenségnél ellenségesebben–
mellkasom érintésével megragadsz...
szenvedélyes szavakat suttogsz,
hogy olyan szomorúsággal váljak el,
mely üresebb, mint egy unalmas asszony teste –
karjaimba hulltál,
egy olyan párhuzamos világnak gyermeke,
amely párhuzamos e gyötrelmes világgal,
mely kiszívja erőmet,
s mely kiszívott ereimben
fakad fel és árad.
Játékosan futok végig a testeden –
amely számomra ősi ágynak tűnik,
ahol minden szerelmet heves intenzitással éltek ki,
annak a lénynek féktelen szenvedélyeit,
aki arra vágyott, hogy egy nő testén szeretkezzen.
Így hát, mi is,
a legvadabb szenvedélyek szülte,
perzselő tombolással szerettünk egymásba
egy titkos éjszaka ködében –
amely mintha kilógott volna
a tömegek nosztalgikus éjszakáinak sorából –
egy másik nő testén szerettünk,
mégis úgy éreztem,
mintha édeni istennő halántékán egyesülünk.
