Van egy gombócunk.
De nem szilvás, se nem túrógombóc.
Akiről a versem szól valódi szőrgombóc.
Egy sima szürke, sárgaszemű, huncut cica,
kit nem ajándékba kaptunk
és nem is mi vittük haza.
Csak úgy jött egy szép napon,
s egy székre gömbölyödött a teraszon.
Kinézett magának minket.
Itt jó helyem lesz nékem - gondolta.
S nem is tévedett a kis Gombócka.
Mert azzal, hogy magát nekünk ajándékozta,
életünkbe a boldogságot hozta.
Egy igazi cicagyerek.
De képzeljétek, nem szereti az egeret!
Az ő ereiben angol nemesi vér csörgedez.
- Az egeret fogja más, pl. egy parasztmacska - nyávogta.
Nekem meg tökéletesen megfelel a sonkás rántotta.-
Főúri mivoltját szépen kidomborította,
mikor a rántottát az asztal tetején titokban felfalta.
- Ezzel nincs sok macera - újra nyávogta,
s a száját körben megnyalta.
- Nem kell hasztalan fáradoznom,
naphosszat az egérlyuk előtt hasalnom.
Csak nyávogok egyet keservesen,
s a finom falat rögvest előttem terem.-
-Legkedvesebb foglalatosságom, ha nem alszom éppen, vagy nem eszem,
hagyom, hogy kényeztessenek.
Olykor játszom a rózsaszín plüss nyulammal.
A kisgazdim is egy angyal.
Állandóan ölbe cipel,
hogy a kis mancsom ne kopjon el.-
Ennyi esemény egy napra pont elég.
Már alig tudja nyitvatartani a szemét.
Tudjátok mit csinál megint ez a kis mihaszna?
Már szenderül egy széken,
s álmában falatozik egy angolos steaken.
