Hiányzol Anya, Hiányzol Apa...
Hiányzol, Anya, hiányzol, Apa,
üres a ház, csend ül a falakra.
Fénykép mosoly, poros a keret,
a szívem őrzi a szíveteket.
Anya, az illatod még itt maradt,
takaró szélén egy gyűrött darab.
Apa, a széken a régi kabát.
nem veszem el, őrzöm tovább.
Hiányzol, Anya, hiányzol, Apa,
két szív voltatok, egy dallamra.
Most fent vagytok az ég alatt,
két csillag, ami rám maradt.
Anya után mentél el, Apa,
két hét múlva követted őt haza.
Nem bírtál nélküle élni már,
most együtt őriztek odafent tovább.
Anya, a hangod még bennem zenél,
minden szavadtól erőm remél.
Apa, a lépted még az ajtó előtt,
visszhangozza bennem a régi időt.
Az asztalnál két üres szék vár,
fakanál, újság, szétfoszló nyár.
Nevettek még, ha becsukom a szemem,
megfogjátok az én remegő kezem.
Apa, tudom, hogy indultál utána,
mintha csak átmentél volna a szobába.
Nem hagytad őt soha egyedül,
most is mellette ülsz odafent legbelül.
Anya, fogd a kezét, ha fázna az ég,
mondjátok néha, hogy büszkék vagytok még.
Ha néha szétesek, nézzétek le rám,
érezzem, hogy nem vagyok egészen árván.
Hiányzol, Anya, hiányzol, Apa,
mindennap bennem szóltok halkan.
Míg dobban a szívem, itt lesztek velem,
két csillag mély átvezet engem az életen.
Hiányzol Anya, Hiányzol Apa...
Gubacsi Sándor |
|
