(Leoninus csokor)
Már nem vagy velem/nekem, én már csak magányosan-egyedül létezem.
A napkorong továbbra is szép fényes, de veled hasonlítani kényes.
Nélküled, szellő zörgél az erdei lombokban, hallani is halmokban.
Tán’ nem tudtad, hogy mennyire szeretlek? Ezért talán nekimentem volna hegyeknek…
Az együtt töltött időt nem sajnálom, de már ne is jöjjön vissza, erre nem vágyom…
Eszembe sem jutott, hogy elmenni készülsz… nem vágyom, hogy elém kerülsz…
Az idő vissza nem igen forog, nincs beszélni valónk… szereteted, már nem csurog.
Elmúlt időről beszélni marhaság, „ha” árnyékban elemezni idült balgaság
Szellő zörgél az erdei sűrű lombokban, lent meg a virágok nyílnak halmokban.
*
(HIQ)
Kapcsolat
Nincs tovább, vége!
Ez minden!
*
(senrjon duó)
Te uralkodj magadon…
Mert ő már él totál szabadon…
Vajh’ ki tudhatja?
*
A kék ég alatt szállong
Feketerigó pár… boldogok!
Lelkük összetart.
*
(apeva)
A
Hangod
Még hallom!
Haragom nincs!
Kicsit hiányzol…
*
(Tíz szavas duó)
Semmi örömöm nincsen, de igy jártunk…
Már külön… nincsen álmunk!
Lelkemben majd’ béke! Benne csendem honol!
Méhraj zúgva mézet keres…
