Megrészegít az ágyra hulló fény,
Mikor viasz tested hagyja megérinteni magát,
Suttogások és meleg leheletek árja –
Édes sodródások végtelen tengereken át.
Mert érzéki vagy mindenben, amihez hozzáérsz,
Szemekben, ahol fellobbantod, majd eloltod,
A kimondatlan vágyakat, a tiszta bűnöket
És az ezüstös éjszakákban a fénylelő fényt.
Élő zene lelkesül,reszket bőröd alatt,
S ahogy a hajnal homlokodon meg kér,
Maradsz bűn ízű költemény,
A legszebb álom, melyet meg koronáz a remény.
