Hajával hagyva volt szabadon a szélben,
Olyannak tűnt, mint kivált hullám a tengernek láthatárán-
Egy megfogott pillanat, a fogadalomnak titka,
A föld és az esti szellő lengedezésében.
Minden egyes hajfürt azt az utat követte,
Melyet az elsuhanó szellő súgott meg,
Mint egy titok, melyet a szél ellopott,
S az alkonyi fényben, a tengeren szétszórt.
Már nem voltak körvonalai, sem határai,
S lépte sem érintette többé a földet –
Csupán szél volt, árnyék, és egyfajta báj,
Mely teljes költészetét a levegőre írta.
S némán álltam, figyelve, ahogy elenyészik
Az alászálló este lágy játékában,
Tudva, hogy minden lenget szálban
Egy egész világ marad meg – elevenen és könnyedén.