|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Amikor a szerelmet temetjük
Fekete fellegek gyûlnek az égre, morajuk már messzire száll,
A hideg kövek között hûs fuvallat hátán a feledés homály jár.
Szól a harang, úgy sír, hogy a megszáradt csont is beleremeg,
Fekete esernyõkkel, mint a zord tenger hömpölyög az embertömeg.
Temetés van, a gyászolók éneke megtöri a szürke, fájó csendet,
Ma teszik hideg sírba az utolsó örömöt, ma temetik a szerelmet.
Száz meg száz ember, mind üresen, könnyes szemmel sétálnak,
Szívükben a remény és boldogság színei kormos hamuként szétmállnak.
Sír az ég is, zokogása milliónyi esõcseppben hullik a koporsóra,
Miközben a menet elér a kihantolt földhöz s utolsót üt az óra.
Sikítsatok emberek! Utolsó boldogságotok immár örökre halott!
Üvöltsetek, mert nincs már szép a világban, titeket minden elhagyott!
Nincsenek édes suttogások, melyeket cinkos titokként õriz az éjszaka,
Nincs már az izgatott remegés, mikor megérint a kedves szava.
Elvesznek a lopott, nyár ízû csókok, melyek vörösen izzottak ajkakon,
Elvesznek a cirógatások, melyekkel õ ébresztett bíbor hajnalon.
Helyettük csak álmok lesznek, álmok, melyek el nem jönnek soha,
Csak ábránd lesz az élet, s reményvesztett pillanatként illan tova.
Csak kétség, és bizonytalanság lesz, a régi világ színtelen mása,
Úgy fogunk élni benne, mint marionett bábuk haszontalan árnya.
Sírjon hát minden! Könnyezzenek a karcsú fák és fehér márvány,
Zokogás rázza a keresztet, úgy álljon egymagában, a toronyban, árván.
Remegjenek meg az évszázados, szent sírok, hangjuk egész az égig érjen,
Sírjatok hát emberek! A szerelem halott, s vele ti is meghaltatok régen. |
|
|
- május 06 2008 09:02:15
[b]Hááát Adry....a versed olvasván, az jutott eszembe...hogy a totális kiábrándultságot,mint elõrevetített víziót is milyen szépen le lehet festeni...és ugye nem baj, ha erre a temetésre nem fogok elmenni... 
szeretettel[/b]
szí. |
- május 06 2008 10:40:45
Köszi, örülök, hogy elnyeret a teszésed!Errõl a versrõl csak annyit, hogy egy régebbi darab, és a jelenlegi életemhez már nincs sok köze. Megtaláltam a boldogságot, de néha jó visszaolavsni, hogy mennyit küzdöttem érte, így mindíg meg tudom becsülni |
- május 06 2008 15:41:41
Kedves Adry!
Olyan gyönyörûen tudsz írni, most éppen a szerelem temetésérõl, de én sem szeretnék résztvenni ebben!
Olyat már hallottunk hogy: "temetném a munkát....." de hogy a szerelmet?
Remélem, gyorsan elfelejted az egészet, s hamarosan boldogabb percekrõl adsz hírt nekünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- május 06 2008 15:43:20
No! Most olvasom éppen, hogy megtaláltad a boldogságot, aminek én õszintén örülök. Vigyázz rá, hogy sohase veszítsd el!
Üdv. mégegyszer: Torma Zsuzsanna
|
- május 06 2008 19:01:58
Nagyon szép, szomorú vers volt, a képei csodálatosak. Gratulálok. |
- május 06 2008 19:35:45
Köszönöm szépen mindenkinek! |
- május 13 2008 13:26:17
Hát nem is tudom mit mondjak annyira jó ez a vers. Végig kirázott a hideg ahogy olvastam.. Gratulálok,nagyon ügyes vagy!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. augusztus 09. szombat,
Emőd napja van.
Holnap Lörinc napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
