Szabadon bûzlik a világ
Mit ad az Isten, hol virág.
Egy hadosztály Szovjet katona
Lábszaguk mindenütt, hol bakancsuk sarkantyúja.
Prágai tavasz, prágai tél
Elsõ szerelmünk elsõ éj.
Összetört arcok felismehetetlen vágy
Tankokkal telt város, mindenhol hideg ágy.
Ki a demokráciát olvassa, sokáig nem tudja
Dübörgõ lánctalpok bandája takarja.
Kutyákkal kergetik, kutyákkal õket
Szájkosaruk felejtették, végleg.
Felemelt fejüket nyomnák a sárba
Két kézel nyomnák átkozásba.
Õk megvetik magukat mint virág a fejét
Prágai tavasz el jõ, a tavasz is feléd.
Mert valaki hangosan gondol és emeli hangját
Reárontunk posztó vörösben, s irányítjuk sorsát.
Mindennek egyszer úgyis vége lesz
Tanulságos legyen, a kezdet a vég prágai tavasz ez.
