Búcsúzni jöttem,
de nem örökre.
Szenved a lelkem,
nincs, aki ölelje.
Tovább kell lépnem,
majd néha visszanézek,
két karodban, akkor
megpihenek.
Lágyan ringass majd el
és dúdold el halkan,
hogy visszavársz mindig,
ha úgy érzem, hogy baj van.
Már nincsenek szavak,
lelkem a lelkeddel marad.
Ez a fájó érzés talán el is múlik,
mikor a szerelem, szeretetté válik.
kormi37 - május 07 2008 12:23:35
Taygeta szia! Nagyon szép a versed igen a szerelem át alakul szereteté. Igen úgy látom érdemes a másikra várni. Így maradjon azt kívánom. Szeretettel:Kormi
szhemi - május 07 2008 17:45:49
Szerintem is a szerelem át alakul szereteté az idõk folyamán, de ez nam baj. A szertetre ép úgy szükségünk van mint a szerelemre, sõt!
Tetszett a versed.
Üdv: József
iytop - május 07 2008 21:04:40
Az elsõ szerelmet nem lehet elfeledni.Ez nagyon szép
Torma Zsuzsanna - május 08 2008 08:13:36
Kedves Taygeta!
Szépek soraid! Bizony egyszer a szerelem szeretetté válik!
Üdv.:Torma Zsuzsanna
