Sok év eltelt a fejem felett,
Minden évben reád lelek életem.
Ráncos homlokomon az idõ telik,
A fiatalság lassan odaveszik.
Emlékemben keresem a régi életem,
Milyen is volt az ifjúság énnekem.
Unokáim cseperednek már sorba,
Ki az akit ölelhetek újra?
S bár nagymama lettem én,
De a szívem tiszta és szerény.
Hamvas szürke már a hajam,
Életemet tovább élem boldogan.
Két kezemet tárom nektek unokák,
Gyertek gyorsan a karomba hát.
Életben a legszebb a sok unoka,
Röpülnek, mint a madarak a karomba.
Szemebõl a könnyem csordul,
A szívem harangja kondul.
Édes kicsi csemetéim szeretlek benneteket,
Engem soha el ne felejtsetek!
Választ kapok és egy nagy ölelést,
Drága mama élj, sok évig nekünk még!
iytop - május 08 2008 17:51:36
Kormi nagyon szép verset irtál.
szoszircsi - május 08 2008 17:52:52
[b]Kormika...izgalmas érzés lehet olyan fiatalon beleképzelni magadat a nagymamikorba...mint amilyen fiatal te vagy...
Szép próbálkozás...a szereteted látom már adott hozzá...jó nagyika leszel
üdv.[/b]
szí.
marica - május 08 2008 19:45:00
drága kormi!
Ezt zseniálisan összehoztad. Remek példa állhat elõtted a nagymamád személyében!
Gratulálok szeretettel: marica mama
Magdileona - május 08 2008 21:04:35
Kedvesen élted magad bele a nagymama-szerepbe... kívánom neked, hogy majd egyszer, természetesen sokkal késõbb - ez így valósuljon meg!
Szeretettel: Magdi
Maryam - május 08 2008 21:10:09
Nagyon szép, önzetlenül tiszta sorok.
Maryam
sziszifusz - május 08 2008 21:13:48
Remekül beleélted magad. Kíváncsi lennék mi inspirált?
