Karjaimba zárom kispárnámat,
esténként úgy altatom el magam.
Elmesélem hiszékeny önmagamnak,
hogy "világomban minden rendben van!"
- fátylát borítja rám az éj! -
Álmodom a legszebb s legjobb világot,
mit angyalok éneke hoz majd felém;
boldogan szedem a sok réti virágot,
mely tarka bársony-szõnyegét teríti elém.
- mosolyog rám a holdas éj! -
Végtelen mezõkön pillangót kergetek;
- huncutul száldos tündér-szárnyain -
s vele egy erdei tisztásra tévedek,
hol fáradtan pihennek csapongó vágyaim.
- lágy szellõt lenget felém az éj! -
Forrásvízbe mártom izzadt lelkemet,
mely felfrissülve, tisztán, fényesen ragyog.
Áhitat tölti el az egész lényemet...
Szívemben érzem, hogy boldog vagyok!
- csillagát szórja rám az éj! -
