Más illatok járnak házaitokban
Nem úgy, mint rég, hol padló helyett föld van.
S egy lepedõ a nyári évszakban
Takarta az ajtót, és seprû, hogy ember...földeken van.
Gyermekként az illat, az volt igazi
Nem kölnivíz, csak rózsa...valódi.
És tej, melyet leraktak pihenni
Savanyú illata átjárt mindent, kezdett alvadni.
Friss tejjel, friss kenyérrel kínáltak...
Igazgató úr, magának még mit szolgáljak?
Erzsi néni, maga hogy van egészségileg?
Köszönöm igazgató úr...a földet mûveljük, nem vagyunk betegek.
Bennem úgy megmaradt a hû valódi kép
Tiszteltek, tiszteltük falunk népét.
Sajnos már minden változott
Hol vagytok szép évek, szép napok?
Nem fáj, hogy léptek õk is lassan elõre
Fáj hogy a régiek nem láthatnak többre.
Apám már nincs, õ is a múlté lett
Fáj, hogy ifjúságom észrevétlenül elment.
És úgy megkérdeznék embereket
Seprût még raknak ajtóba...ha földekre mennek?
Minden fordul, minden fordult lassan
Úgy érzem emlékeimben, az idõm is elrohan.
