Egy száraz falevelet hurcol a szél.
Kihalt, de zörögve emlékein beszél
Hogy fiatal volt...üde, színes
S mi lett belõle, kongó ijesztõen üres.
Könnyû, és már nem köti õt semmi.
Amerrõl fúj a szél, egyirányba viszi.
Visszatér ha csak a szelek hozzák
Ha nem, repül a végtelen határokon át.
Mit lát halott táncoló lelke
Több falevéllel egyhelybe.
Csak gyûjtik piramisban téve
Hogy ember tüze mindet eleméssze.
A szél is sajnálja a fájdalom lángját
Utolsó segitségként a tüzet elfújnák.
De megmarad a csonka féligégett levél.
Kint csak süvit a szél, s a fájdalomról beszél.
gosivali - május 12 2008 09:40:46
Átélhetõ hangulatú, szomorú-szép a versed.
Taygeta - május 12 2008 09:48:38
Az a falevél , te vagy ugye? Átérzem mennyire fáj. Nagyon szép lett.
Szeretettel: Tay
Magdileona - május 12 2008 12:24:58
Kedves Iytop, megérintett engem is a versed... nagyon szomorú, bensõ fájdalom hatja át, szépen öntötted versbe.
Szeretettel: Magdi
reitinger jolan - május 12 2008 18:10:47
Szép lett a versed.
( MIkor halt meg a falevél? mikor elszakad az ágtól, vagy mikor a föld felé esik ? )
Üdv. Joli
gondola - május 14 2008 18:36:18
Ez valóban nagyon jó lett! Szépek a képek, a hasonlat!
