Napkorong

fehér fátylak illatoznak
fehér rácsok nyiladoznak

villamossal körbe-körbe
kék mozdonyon alagútba
mamuszomat Berki Rózsi
elrejti hogy megfejthessem

fehér fátylak eltakarnak
fehér rácsok ágaskodnak

Edit Bertold ujja nyomán
megfeszülnék pendülésre
hogy szorulnék melle alá
oldalamnál lenne térde

éj sötétül szûz hajától
napfény sápad bõrét érve
jódlizását már megértem
kagylója nem gyöngyöm fészke

fehér fátylak megáldoznak
fehér rácsok közrefognak

mind korábban jönnek értem
emberhorda körültáncol
Pirri Ferri Zolli Sárri
köjüjbejüj kilencszázszor

parancsszóval kikötöttek
emberhorda körbe-körbe
nyúzza lelkem csak te siratsz
állatbõröm hull a földre

emberhorda körbe-körbe
rikoltozva vonja láncom
mert ki engem kõvel dob meg
r11; azt orrgyökön parittyázom

ágaskodó fehér nyársak
fennakadnak fehér fátylak

szakállamra sorsot vetnek
elkobozzák égi szánom
szétcincálják a jussodat:
piros köpenyes magányom

prémem lested és nevettél
nem szóltál hogy megszerettél
vonattal meg villamossal
azóta sem is kerestél

pedig fátylad ránk takarnám
fehér lándzsám néked adnám

Hozzászólások

Gabor mester - május 13 2008 12:22:47
A vers az én õskoromat - óvodás-kisiskolás koromat - idézi. Az akkor ért benyomásokat dolgozom fel ("jódlizását MÁR megértem"...). Amint lenyúzzák állatbõröm, elõtünök én, szakállasan, pirosköpenyesen - és emlékezem... Ja, az úgynevezett Homo Sapiens Sapiensek bizonyos csoportjai hordában élnek, és úgy is viselkednek: lassú vagy gyors halállal pusztítják, aki egy kicsit más, mint a horda... Nézem az Animal planet-et: ordítani vagy sírni szeretnék, mert a tigrisekben gyakran több "emberség" van, mint némelyikünkben, a delfinekrõl már nem is beszélve...