Nagyon akartalak, amikor el?ször megláttalak
és fájt a csend, mely maradt utánad.
Most újból itt vagy és még jobban akarlak
és félek, hogy meg is kaphatlak.
...és fájt a csend, kínzott keservesen,
majd elment és én feléledtem -
de most újra megjelentél,
b?vkörödbe vettél,
szavaiddal lágyan kenegettél,
és most fáj a hang, mely ajkadból árad.
Fáj a kísértés, mely utánam vágtat,
és én menekülök, de vissza-visszanézek,
vágyom, hogy elérj s feloldódjam benned,
és félek, hogy megtalálsz,
mert szívem lángolva táncot jár,
és nem akarom, hogy érezd!
Ne érezd azt, mi engem megérintett,
mert nem leszel mindig,
újra elvesztelek...
és fáj majd a csend, mely marad nélküled.
