Tenyerem lassan az ürességre zárom,
Pillantásom támolyog szempillám alatt,
Ágyam felett illan már álom,
Foltozott kedvem újra szétszakadt.
A párkány tetején napsugár zuhan át,
S a falra rajzol egy fekete árnyat,
Modellt a kopott ablakkereszt állt,
Sóhajommal díszítem fakuló fejfámatr30;
Adry Boszy - május 19 2008 21:56:08
Gyönyörû vers, csak gartulálni tudok!
marica - május 20 2008 06:58:06
Kedves Janus!
Gyönyörû képet festettél rideg modelrõl.
Szomorú hangulatba öltöztetted versedet.
Gratulálok hozzá.
Szeretettel: marica mama
Torma Zsuzsanna - május 20 2008 10:44:11
Nagyon gyönyörú kifejezéseket, megszemélyesítéseket használsz versedben,kedves Janus, - mondhatom - mint mindig!
Ez a néhány sor is elkápráztatott! Nem is tudom, hogy lehet ilyen szépen megfogalmazni gondolatokat, érzéseket!?
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Somorú..
