|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Valahol a földön, élt egy szegényember,
Aki úgy érezte, már senkinek nem kell.
Sorsát jól viselte. Bár sok szenvedést látott,
Mégsem kívánta a földi gazdagságot.
Álmodott magának boldogabb világot.
Tövisek helyére mezei virágot.
S végtelen mezõket e szomorú földre,
Hogy a hontalannak legyen temetõje.
Világ vándoraként húrcolta keresztjét.
Nem volt saját ágya, hol lehajtsa fejét.
Nem várta õt senki meleg vacsorával,
Mégis békében élt, ezzel a világgal.
Szívébõl elõ vett egy reménycsillagot,
S a kijelölt úton csendesen ballagott.
Az út végéhez érve nyugodtan megállott,
Szedett a mezõrõl egy csokor virágot.
Gyöngyharmatos virágcsokorral kezében,
Elmerült a mezõ bársonyos füvében.
Ott végre megpihent, teljesült a vágya.
Fényes csillagok közt, lelt örök hazára.
|
|
|
- május 21 2008 14:58:21
Õrök hazájában kardvirágként állt õrt
Bársony tunikája éppen világoszöld
Gondterhelt szirmain, harmat csöppje ragyog
Könnyként feledték rajt szomorú csillagok.
Hoppsza, egy méhecske, és milyen szép fullánk,
Porozni jött, vagy csak nektárjáért nyúlkál?
Kardvirág istenek! Fokhagymaõr dögök
Csiklandós a virág, kuncog, majd felröhög.
 |
- május 21 2008 15:12:44
Kedves Kondrakati!
Csodálatos ez a vers!
Ennél szebben nem is lehetett volna megírni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- május 21 2008 16:50:35
Kedves olvasók. A félreérthetõség miatt jelzem, hogy a vers címe(Szegényember), azért van így írva, mert a hõsnek a versben ez a neve. Hozzászólásaitokat köszönöm és örülök minden építõ jellegü kritikának is. Tropfeherke versének elsõ része lehetne e versem folytatása, de a második versszak hangulata és stílusa már nem illik ide. Üdv. Kondrakati |
- május 21 2008 17:39:50
Itt a magyarázkodás helye. Meg is teszem. Valahol minden szomorúságban és kétségbeesésben ott szorong az ember. De az ember alapvetõen nem egy búval bélelt baba.
A szegénység egy állapot, s nem visz a halálba. Még magányba sem. Idõnként látok riportot hajléktalanokról, akik a világ felé kezüket nyújtják, és kérnek, nagyon szenvednek. De látok néha pillanatokat - és tudom, hogy ez is jellemzõ - hogy körbeülnek egy tüzet, ahol tudnak énekelni. Láttam már összebújva õket csak azért, mert ez nekik jól esett.
Azt is tudom - mert már elmúlt kamaszkorom - hogy egy szerelem elmúlta a vég maga. Felhõk, villámcsapás, zuhanás a sziklafal peremérõl, vagy csendes megfagyás a mezõn.
Pedig talán elegendõ egy óra, és jön a méhecske.
Aztán lehet, hogy csak én vagyok zümm... |
- május 21 2008 17:51:20
... ja és bocs! |
- május 21 2008 19:08:07
Kedves Tropfeherke!
Nem bántottál meg.
Örülök a válaszodnak, mert elõször nem értettem mi volt a célja a versednek. Az én versem egy olyan emberrõl szól, aki öreg, szegény, esetleg hajléktalan vagy hontalan, de nem panaszkodó, pozitív ember. Nem belehalt a szenvedésekbe, hanem egyszerûen csak így ért véget a sorsa. Üdv: Kondrakati |
- május 21 2008 19:34:31
Nagyszerû balladát írtál, tökéletes rímeléssel, szerkezettel, szép, életízû, mégis mesés mondanivalóval.
Maryam |
- május 22 2008 18:09:24
Szia!
Nagyon szépet írtál és nagyon jól! Tartalom, forma tökéletes! Sok Szegényember él a Földön, bizony jó lenne mindenkinek egy-egy reménycsillag! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. augusztus 27. csütörtök,
Gáspár napja van.
Holnap Ágoston napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
