Ha eszembe jutsz, már nem égek el,
arcod már más álmokban szerepel.
Remete-idõm kõfalat húzott fel
kifacsart, deres
szívem köré.
Nem bánthatsz nagyon, s ha mégis, hát hagyom.
Ha magadhoz hívsz s én erõtlen vagyok,
magamból derûsen adom, amit tudok.
S csendben elrejtõzöm
köveim mögé.
sziszifusz - május 22 2008 08:20:25
Kedves Magdi! A Te egyik szimbólumod a köveid. -már máskor is éreztem.
Jól illusztráltad, a megkeseredett szerelem utolsó dobbanásait.
Érzelmeidet rendkívüli módon tudod közvetíteni!
marica - május 22 2008 10:15:39
Drága Magdika!
Minden sorod egy gyöngyszem érzelmeid fûzérébõl. A két vesszak ellentéte erõsen jelzi, hogy még nem hült ki telyesen a szerelem.
Talán az üzenete: "még van remény" ótt a kövek közt rejtõzve parázsvan a hamualatt.
Gratulálok gyönyörõ versedhez.
Szeretettel: marica
loretta - május 22 2008 10:35:32
Szívembõl szóltál. Gyönyörûen ráadásul.
kormi37 - május 22 2008 11:20:51
Nagyon szép. Grat. Szeretettel:Kormi
gondola - május 22 2008 19:59:29
Szia!
Idõ kell, míg csillapodik a szív, mégis el kell engedni ...
Mégis... odaadó vagy.
Nagyon szép.
Magdileona - május 22 2008 22:38:57
Köszönöm szépen mindenkinek a kedves szavakat!
