Mikor itt jártam e Földön
egymásba feszültek eszmék, ideák,
egyének álltak egy-egy magányos tönkön
vad lombos erdõk közt az egyre tágabb világ.
Mikor itt jártam e földön
nem volt maradéktalan
nem volt elismerés,
két felõl támadt bennem a hömpöly,
mint citera muzsikák
a szférák tengerén.
Mikor itt jártam e földön
denevérek karmoltak idegekbe,
az éjben gazdagon
zúgtak versenyezve
s ki lemaradt,
az úgy volt kiszegezve, hogy
bele ne haljon,
gyógy-szertárak emelkedtek
pénzügyi malmon... s az egészért
lemondták a tegnapot...
mikor itt jártam e földön...
sorsfoszlányok vitatkoztak... és
az egészség mindenkiben hallgatott!
S én járkálva e földön
tünet nélkül jeleztem a harmatot.
marica - május 25 2008 08:56:05
Laci! Versed elgondolkodtató, jólfelépíteet mély eszmei tartalma nagyon tetszett. A második verszak lágysága.és az utólsó hat sor keménysége remekül hangsúlyoz!
Szeretettel: marica
szoszircsi - május 25 2008 18:09:44
[b]Lacai....érdekes és különleges kifejezésmódod sem akadályoz meg abban, hogy értsem és érezzem amit üzenni szeretnél....
Tetszett!
Szeretettel:[/b]
szí.
Torma Zsuzsanna - május 26 2008 09:29:06 Jól "becsomagolt" vers, de ki lehet göngyölíteni, még ha nehezen is! Elngondolkodtató gondolatok!
