Fáradtan felkeltem,
Nagy fény ébresztett.
A Nap sugara felkeltette
A figyelmemet.
Ám nem azért mert ragyogott!
És pont ez az érdekes.
Mert a fény forrása nem a Nap volt,
Hanem egy másik méretes.
Nagy fejem felemeltem, de...
Á! Én balga "pára"!
Hogy voltam képes erre?
Belefejelni a lámpába!
Csillagokat belelátva
A hajnal gyöngyébe,
Az ablakom elõtt álltam,
A gyönyörû napfénybe'.
Ugyanis nálam minden reggel így kezdõdik,
Hacsak nem köszönt rám szerencsétlenebb nappal:
Az arcom még szép, hogy a lámpának kenõdik!
És jön a repeta: a kemény íróasztal!
