|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Ócska, leszakadt sorok ezek,
Megbetegszik tõle csak a lélek,
Megnyúlt bõr teszik ezt, és kékeres kezek,
Nem nyúlnak a papírhoz, csak bátor emberek.
Sima, kedves, fehér felület,
Ahol bánatos tavak tanyáznak a szavakban,
Folyékony értelem, tiszta vegyület,
Rámeredsz érdeklõn, lassan, hangtalan.
Mikor olvasol, mindig ezt érzed,
Benned e szavak puhára fõnek,
Benned bíznak az érzések,
Benned e szavak lassan megnõnek.
De óh, nagyon szégyellõs a vers.
Aki olvas, oly nagyon elmereng.
Csend lett. Szóra vár a szó.
Szemében megcsillan hosszasan az olvasó.
Milyen szép, gondolja:
Csillogó!
Reszketve vallja meg a vers:
Õ nem nekem való! |
|
|
- június 01 2008 18:22:20
Miért is? Az ember azt várná, hogy neki való, nem? Valahogy ezt sugallja az egész vers, és akkor a végén azt modod, hogy nem az olvasóhoz való? Akkor kihez? Egyébként jó vers. |
- június 02 2008 12:06:58
Kedves Artemiszia!Köszönöm,hogy ilyen elemzõ a kritikád. Mégis kicsit félreértettél,ami jogos is.Sok verset el kell magyaráznom,hogy hogy is gondoltam.Szóval ebben a versben az utolsó versszakban fordulat van.Méghozzá a vers nézi az olvasót.És a vers mondja az olvasóra,hogy "õ nem nekem való".
Kedves Hadvezér!Te is tévedtél,csak ezt mondhatom. De azért köszönöm,hogy írtál! |
- szeptember 11 2008 20:26:01
Nagyon jó ez a vers...tetszik a vége nagyon a fordulat h már a vers nézi az olvasót nem az olvasó a verset...nekem a vers is elmondta, elmesélte h mire is gondoltál |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. október 09. csütörtök,
Dénes napja van.
Holnap Gedeon napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
