|
 Vendég: 26
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Emlékszel? Azt mondtad, szeretted.
S most mégis, mivé lett szerelmed?
Hová tûntek, a színek és a fények,
Az apró csókok, a vidám nevetések?
Megvannak-e még a cinkos kis jelek,
Amelyekrõl senki más nem tud,
Mert egyedül csak ti ismeritek,
S tudjátok belõle, hogy õ még szeret.
Él-e még testedben, lelkedben a vágy
Arra, hogy szeress és szeressenek.
Arra, hogy adj és arra, hogy elfogadj.
Vagy hitedbõl semmire nem futja már?
Marad a rutin, és a szürke megszokás?
|
|
|
- június 04 2008 08:07:41
Zsuzsu! Verse olyan lelki mélység, hogy belesajog a szívem amikor olvasom. És milyen érdekes! ez a fájó sajgó érzés ahogy magával ragad. egy szummyadó érzést életre kelt egy könnyed keringõre, és a tánc után színt kap, a hétköznap szürkesége.
Köszönöm a kirándulást az érzelmek szigetére
Szeretettel: marica mama |
- június 04 2008 08:43:25
Nem tudhatom, kedves Zsuzsu, hogy ez a vers kinek szól, de nagyon szép, és úgy érzem, mintha sokunkhoz szólna. Én most is, de máskor is elgondolkodom ilyen dolgokon.
S magamban már meg is adtam a feleletet. Bizony néha már sok minden "rutin" és sok minden "szürke megszokás".
Az élet már csak ilyen. De azért még szeretünk!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 04 2008 10:24:59
Remélem, az a valaki/valakik, rájön/nek, hogy tudnak még szeretni. És egymást. Gratulálok. |
- június 04 2008 17:59:03
Egymást vagy mind a ketten egy mást ?
S a megszokás nagy úr.
A versed szépen visszaadja mindazt, ami kérdésként felmerült benned.
Szeretettel Joli |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
