|
 Vendég: 27
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
(Mirának)
Azt hittem akkor én,
hogy egyetlen világ ez
a lankás völgy ölén,
dombok tenyerén bújó,
fenyvesek-ölelte táj,
s e mélyzöld, büszke fák
csípõs gyantaillatát szívja
velem az egész világ - ami
nekem csupán
az a néhány kicsi ház volt,
ott a dombok oldalán,
ahol a cserfes kis patak
elõlem szaladt talán,
vagy anyja - a folyó - után
viháncolt pajkosan,
míg dalolva csobogott.
Azt hittem akkor én,
hogy esténként majd mindig visszatér,
csak éhes most szegény:
folyó-anyjához fut, és tõle enni kér.
Sokáig vártam mindig ott,
ahol a csörgõ kis patakkal
sok pajkos tündér is
együtt kacagott.
Csodáltam, ahogy lobogott
sötét, fénylõ hajuk a víz alatt,
ahol kergetõztek velük a kis halak,
és a csillogó, arany homok
tisztára mosta táncos talpukat.
A tündérek, és a patak dala
keltette hajnalonta
a völgyben szendergõ kis falut.
S a házak is tündérpaloták voltak ott,
fölöttük nádtetõ aranylott,
elõttük mesebeli, hívó kis padok.
A szobák sem voltak nagyok,
s bár némelyiken a festék
kissé megkopott,
mindnek apró, hófehér fala
mosolygó manók
és tündérek bálterme volt, ahol
víg táncot ropott a sok bolond-vidám
tündér- és árny-manó,
éjféltõl néha reggelig
- de õk csak éjszakánként éltek itt.
Nappal erdõk, mezõk,
s bokrok kincseit kutatta mind,
és esténként megállt az idõ velük
mindig kicsit
- bár akkor talán még idõ sem létezett,
- minek? Felesleges,
hiszen a tündér-emberek
varázs-szavára mindig este lett,
s dalukra megszülettek újra
a napfényes, tiszta reggelek
- akkor még így hittem ezt,
ahogy az összes, ott élõ
tündér-kisgyerek.
Azóta - ha a falumban ébredek -
sokkal csendesebbek a reggelek.
Halkabban kondul a lélekharang,
és csendben, lassan halad a kis patak
folyó-anyjához - már nem szalad -
s amikor odaér,
- nem éhes õ, csak szomjas -
némán inni kér,
ott az erdõk rejtekén
bújó domb alatt,
ahol - ma is hiszem -
manók és tündérek alszanak örök álmot
a suttogó,
vén fenyõk alatt. |
|
|
- június 07 2008 11:26:05
Ó Vali! Igen...
Én is hiszem!
Sõt tovább is mennék,
A tündéreket, manókat felébreszteném...
Amit leírtál gyönyörûszép. |
- június 07 2008 11:51:24
Én is így vagyok ezzel, Kedves Ariadne... Köszönöm szépen jöttödet, kedves szavaidat. |
- június 07 2008 11:57:21
Valikám ez a vers egy tündérmese. Nagy szeretettel írtál róla, olyan szemléletesen, hogy szinte láttam magam elõtt. Nagyon jó volt olvasni.
Szeretettel: zsuzsu |
- június 07 2008 12:07:51
Örülök nagyon, köszönöm, Zsuzsu  |
- június 07 2008 17:41:16
Ó kedves Valika!
Valami csodálatosan szép és tökéletes verset írtál. Valóságos Tündér lelked tiszta tükre. gyönyörû képek, olyan Andersen szerû mesevilág. Csodálatos ahogy leírod, nagyon mély érzelmi töltetet ad ez a leírt világ. és a befejezéskorona versen A kinemmondott szó is érezteti a hogy a vén fenyõk alatt azõrõkké valóság honában is remény rejlik,
Csodás élmény volt olvasni a versedt, a megszemélyesítéseid, a metaforáid, a rímek, a lira magas fokára emelik versedet.
gratulálok.
Szeretettel: marica |
- június 07 2008 21:45:07
Nem is szabadna ennyi dícséretet elfogadnom, Marica... de olyan kedves szavakkal érintesz, hogy nem tehetek mást, mint boldogan megköszönöm...
Igen, ez tényleg tündérvilág volt, és nagyon jó, hogy a gyökereim ma is odahúznak. Rengeteg élménnyel indultam el abból kicsi világból a tágabb, már sokkal zordabb nagyvilágba - talán ezért sikerült élnem, túlélnem, s megint élnem a sorsomat, és vallanom ma is: érdemes volt megszületni erre a helyre |
- június 10 2008 05:32:10
Kedves Vali!
Csodás e költemény.
Oly szép, hogy olvasva bejártam azt a kis völgyet.
Magam elõtt látom azt a tündéri tájat.
Gratulálok.
Szeretettel Júlia |
- június 21 2008 15:25:08
Örülök, kedves Lublu. Ma is ilyen csodás, meghitt - szerencsére |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. július 27. vasárnap,
Olga napja van.
Holnap Szabolcs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
