Mikor a folyó a végéhez ér
Zuhatagként hasítva habokat,
Úgy jöttél életembe,
S hoztál boldog napokat.
Tûz voltam, mely neked lobogott,
Most parázsló szikra vagyok.
Vihar voltam, mely tombolt, ha szeret,
S lettem csendes esõ, mely csak csepereg.
A szívembe loptad magad,
S lényed örökre ott marad.
loretta - június 08 2008 19:23:48
Gyönyörû sorok. Maradnak vígasznak az emlékek. Szeretettel: Loretta.
gondola - június 08 2008 19:37:46
Szia Taygeta!
Hirtelen tört Rád az érzelem, s Te elsöpróen éltél vele. Majd csendesült, s most már csak emlékként él Veled. Nagyon érezhetõen megfogalmaztad, igazi velõs kis írás!
Taygeta - június 08 2008 21:16:46
Igen megmaradnak az emlékek. Köszönöm nektek.
Szeretettel Tay
Ariadne - június 08 2008 23:09:51
Ó Taygeta! Csatlakozom,
Most én is hasonlókat gondolok...
marica - június 09 2008 07:32:15
Remek ívelésû vers!
Tele ézelemmel. Mint vulkán kitör, és a a láva megkövöl
Szeretettel: marica
Torma Zsuzsanna - június 09 2008 08:22:42
Nagyon szép!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Taygeta - június 09 2008 16:38:56
Köszönöm mindannyiótoknak.
flora - június 09 2008 17:23:47
Õrizd, mert biztos szép emlék.
Flóra
