Elhagyott poros szoba sarkában
Tûz pattogott, egy ócska vaskályhában
Õrizve melegét a pattogós létnek
Tûzébõl senkinek nem adott hiába kértek
Ám egy nap egy gyermek tévedt arra
Átfagyott vértelen kis kezét a kályha felé tartva
A tûzhelyben felébredt a szeretet vágya
Felszította tüzét, pattogott a lángja
A gyermek kezét a meleg körbe járta
Cseppnyi ujjainak hegyén elindult az élet
Az ereken át hõt, meleget vitt a szívének
Mosolygott, testét a jól esõ meleg átjárta
A kályhában a parázs felizzott, és kialudt a lángja
