|
 Vendég: 15
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,227
|
|
Örök álomra hajtanám a fejem,
hogy az örökletes magányosság érzését elkerüljem.
Nincs, ki csókkal ébresszen,
Nincs, kinek a vállán álomra hajtsam a fejem.
Az álmok megvédenek engem,
különös fátylat képezve,
egyedüllétemet feledtetve velem,
fogom azt az arcot, és azokba a szemekbe tekinthetek.
Ajkad ajkamat súrolhatja, még ha csak egy pillanatra,
de akkor is megízlelhetem a szerelem szertefoszló hangját,
mert mikor felébredek, a csodás hangok tovarepülnek,
s egy eltévedt könnycsepp gurul le arcomon.
Ahová csak lépek, a virágok kipusztulni vélnek.
A magány burjánzó rontása ez,
mint a kígyómérge mely belülrõl öl, s éget.
Az álmok megakadályozva lépnek közbe,
mintegy parancsszóra vezényelve,
miktõl nem érzem magam annyira elveszve. |
|
|
- június 12 2008 09:55:12
Kedves Éva!
Gyönyörûen irtad szomorú versedt a magányról! Érzékletes képeket és hasonlatokat olvastam. versedereje átadja azt az érzést ami egy fájdalmas magányban rejlik.
Örök álmot azért ne kíván bármennyire is nehéz, az álmok átsegítenek néha a holtponton de az örök álomból nincs visszatérés. és oly fiatal vagy még! Hidd el az élet még sok csodát: szerelmet, csókot és ölelõkart tartogat számodra. egyszer észrevétlenül betoppan, és akkor ne enged, tovaszállni.
Ne add fel! Törelem nyiló illatos rózsát terem. remélem olvashatok még boldogságról szóló verseket is tõled
Szeretettel: marica |
- június 13 2008 18:28:57
Kedves Marica!Örülök hogy hozzászóltál a versemhez!És köszönöm a tanácsodat!Igen a türelem rózsát terem!Üdv:Eve |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. szeptember 09. szerda,
Ádám napja van.
Holnap Nikolett, Hunor napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
