Hosszú zajok, szétszórt hangok
Nõnek az éjben, veszítve szálltok.
Ritkán...redõnyök osztják a fényt
Tócsáknak tükre, oly hideg az ég.
S elküldi fényét fordítva
Esõ esik ablakomon, zúg a csatorna sípja.
Lassan csitul, csökkenõ zaj
Zenélõ orgona, zuhanó raj.
S többnél-több ember az utcákról haza
Cseppekbõl is kevesebb a házakra.
Mintha a víz is összemenne már
Az élet alszik, a csatorna hangja száll.
Addig még egy ezüstös szál keleten
Rétegbontó, felhõtlen.
Árnyát kibontja, ágakra lepihen
Kék csillagokat szór a hegyeken.
S az Ég lesz tiszta, felhõtlen...
Akkor megjelenik a holdvilág, már hallgatnak a csatornák.
Álmodjál szépet kedvesem
Utam még visz az ösvényen.
Csodálatos idõn utazom
Felkelt téged gondolatom...
Hogy várj az Õsznek peremén
Mert hazaérek, a csatornák kihalt zenéjén.
