|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Meleg koranyár, késõ délután...
a nap fénypászmái aranynyílként
törnek utat a tóparti erdõben
a hatalmas lombkoronákon át.
A látvány már-már õstermészeti,
bár itt-ott a civilizáció nyomai
tompítják az idill hatását...
Hangos madárkoncert fonja át
a szívek bennrekedt szavát,
úgy tûnik, két jóbarát
a madárdal s a szívdobogás -
csak a természet neszez,
míg kezed kezemre talál...
Faágak közt cikkanó barnaság,
kecses kis mókus röppenve futkos,
szembenézve velünk, meg-megáll...
percekig csendben bámuljuk a csodát,
s egyszer csak eltûnik az óriás
lombok közt, mókás farkával integet -
így ajándékozza meg a természet
a szépségre szomjas szíveket -,
vele groteszk ellentétben csap le
egyre sûrûbben és fájdalmasabban
a kiéhezett szúnyogsereg...
egy darabig küzdünk velük,
majd feladva a romantikát s vele
az erdei sétát, indulni készülünk.
De még kapunk a természettõl néhány
feledhetetlen pillanatot:
láthatjuk az épp lenyugodni készülõ
hatalmas, vörös napkorongot,
amint narancs-vöröses palástját
szétteríti a látóhatár fölött,
a béke és nyugalom érzését kelti
bennünk - s ember és természet között. |
|
|
- június 12 2008 10:22:19
Magdi nagyon kedves, könnyed ez a versike! Szinte látom a fa lombjában eltûnõ mókust! |
- június 12 2008 13:11:24
Magdileona kedves!
Igen elgondolkoztatóak soraid, tetszik írásod!
Vannak benne alig használatos szavak, ill. ritkábban használazos suavak, ennek is örültem.
Jó életkép.
Grt.  Sancho |
- június 12 2008 16:23:08
Gyönyörû kép. A szúnyogokig irígykedtem. Szeretettel: Loretta |
- június 12 2008 20:55:54
Nóri, Sancho, Loretta - köszönöm szépen nektek! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 20. hétfő,
Illés napja van.
Holnap Dániel napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
