|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Valahol...
S létbe vetült, anyaghalom.
Szállva tudattalan, hanyatlóan.
Valahol, hol lebeg a karom.
Mint, ki álmodó átkozóan.
S mint felhõk közt a felhõ.
Csak taszított a motor engem.
Mégis más, szakadék egyre mélyedõ.
Hova hullik, a lét megemésztetlen.
Állok a csorda közepén,
Ki mint szellem, láthatatlan.
Érzés a magány, mintha vén.
Bárány, ki fekete táplálhatatlan.
S mibõl lettem, nem találom.
Nem kellek neki, hisz ez fölösleges.
A szeretet csak kósza álom,
mert az szív deres-jeges.
Erõ, akarat, tettek hiába.
Ilyenné lettem véremnek hála.
S létbe vetült anyaghalom.
Már semmi sem keresztez utamon. |
|
|
- június 14 2008 12:08:02
Elvont gondolatok, feltörekvõ érzések s ezekbõl egy egész, egységes vers. Érdekes volt. |
- június 14 2008 22:05:17
Csatlakozok az elöttem szólóhoz, teljes mértékbe igaza van. Remélem egyszer olvashatok egy optimistább remekmûvet is Tõled... |
- június 15 2008 15:39:18
köszi denes és köszi Lovi |
- június 15 2008 16:16:30
Nagyon tetszik, nagyon mély gondolat és összeszedett!! Szeretem a verset, mert hasanlóak a gondoataink
Tünde |
- június 15 2008 20:18:44
köszi Tünde |
- augusztus 21 2008 11:29:46
Szép a versed, kedves Airborne!
Eldobtak, csalódtál, de még oly sok szép várhat Rád az életben.
És ha már semmi sem keresztez utadon, szabadon választhatod meg az irányt! Csak jó felé haladj! És ha sok rosszat is kaptál valakitõl, nem kell Neked is feltétlenül rossznak lenni másokhoz. Te mutasd meg, hogy másként, jobban is lehet csinálni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 12. hétfő,
Pongrác napja van.
Holnap Szervác, Imola napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
