Oszló hulládon,
Férgek lakomáján
A nap többé nem kél
Homályba vész a lény
Beleid, gyomrod, epéd
Étek csupán, s semmi más.
Csak szíved még, mi ép
Ám azt is körül veszik
Évekig várnak
Pusztulva, kínban
S csak várnak és várnak.
...
Ez hozza is a gyümölcsét
Szíved utolsó dobbanása
Mi harci kürt veri fel a férgek seregét
Egy percbe nem telik az éves strázsa
Nem lettél más, mint Önmagad martaléka.
