|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Szívembõl a fájdalom az éjszakába hasít,
Feljajdul a sötétség, átérzi kínjaim.
Velem együtt lélegzik, majd felzokog az öreg hold,
az emlékeket felvillantják vakuként a csillagok...
...csak a szemedet láttam... kértem tekinteted sugarát,
Bújkált, játszott benne a fény, álommá lett a világ.
Álltam meztelen, csak földönfutóként,
Egy csillagpárt kaptam meg alamizsnaként.
Józanságot és hitet dobtam le magamról,
Szakadozott gúnyát adott rám a hold.
Életem és becsületem a lábad elé dobtam...
...csak néhány órahossza... jó volt ajándéknak.
Mindent adni magamból, de rohantak a percek...
erre csak az képes, ki túlságosan szeret.
Tûz égette lelkemet, féltem, majd felrobban...
hogy ilyen létezik, sohasem gondoltam.
Mint fuldokló a levegõért, úgy kaptam érted én,
Mint sivatagi vándor az egyetlen csepp vízért,
Mint lekókadt kisvirág az üdítõ harmatért,
Mint számûzött remete a feloldozásáért...
Tiltott vizeken eveztem csónakommal hangtalan,
Nem tartott soká és összeomlott a váram.
A csillagpár küldte, tõle jött a fuvallat,
S fergetegként döntötte, tarolta váramat.
Nem kellett sok idõ, s hajótörött lettem,
Mindent elvesztettem, így gazdagodtam meg.
Üres lett a lelkem, bennem tornádó és hurrikán,
De nem ad nagyobb pusztítást, mint az a csillagpár.
Megsemmisülve állok, s nézek fel az égre,
Bár átléptél rajtam, nem segítettél fel,
Tõled örökre megtanultam, s látod, mégis szeretlek...
hisz, a szerelemben a csillagok is meghalhatnak egyszer. |
|
|
- június 16 2008 22:30:27
Ezt a szerelmet kellett átélned, megtapasztalnod...az idõ elhalványítja a fájdalmat, vagy egy új szerelem. nagyon szép.
Maryam  |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. július 31. péntek,
Oszkár napja van.
Holnap Boglárka napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
