Lángjaink martaléka vagyok.
Bõrödbe tetovált a szerelemr30;
Tüdõm szomjazza, hangod s
Cserepes ajkam botladozva
Gyakorolja ízét édes neveden.
Karjaid bilincseiben vagyok
Önkéntes vidám rabmadár, ki
Hajfürtjeid csendes hullámiban,
Rég vágyott, békés vizekre találr30;
Fürdök az arcodból visszavert
Napfényben s képemet sötétre
Cserzi szemeid opál mosolya.
Csak most érzem, most tudom
Igazán, hogy az életem nélküled
Eddig mily sivár volt, s mostoha!
Nekem dalolnak már a grundok,
Házak között nõtt komor tûzfalak.
Mosolyog az utcán a fásult tömeg,
S parkok virágai öledbe hullanakr30;
Öledbe hullnak, majd méhedbõl
Táplálkoznak, s közben mi enyém
Lett s kézzel fogható, azt szeretnék
Õk is csak folyvást Rólad ábrándoznakr30;
