Tele van, léten élõ láb.
De miért üres az ágy.
Minden ember társas lény.
De nekem nem jut ebbõl fény.
S marad a helyem, hidegen, üresen.
S ülök a sarokba magamba,
nem vitázom, hisz tele ugy sem lesz, soha.
Hiába ad az agy egy társat,
mégis elsorvad a társas állat.
Lebeg a létben, röpülve száll,
s midõn tátogó halak közt a magány üresen áll.
S vár reám, az ajtó nyitva áll.
S ott a cinkosom, az üres magány.
marica - június 17 2008 07:59:17
Egyedi kifejezés módja a reménytelenségnek és a magánynak.
Egy szétszórt lélek kapkodása érzõdik a versben.
Szeretettel: marica
GothPoetGirl - június 17 2008 08:46:36
Nagyon szép. Imádom az érzést, ami kiérzõdik belõle ill azt ahogyan ezt megfogalmazatd! Gratula!
Tünde
Lovi - június 17 2008 12:21:02
Hát én szemény szerint nem imádom a reménytelenséget és a magányt de mind1 :S , amúgy a megfogalmazás .....tetszetõs és elgondolkodtató...
GothPoetGirl - június 17 2008 16:13:09
És akkor mi van? Én meg szeretem ahogy ezt megfogalmazta, már az is baj?Tünde
Airborne - június 17 2008 18:18:51
nem veszekedünk xd
Lovi - június 17 2008 20:28:28
Én az érzést nem szeretem, a megfogalmazással semmi bajom, sõt.
(Airborne én nem veszekszem úgyis mindig igazam van...)
Torma Zsuzsanna - augusztus 21 2008 11:23:17
Kedves Airborne!
Érzõdik ezen a versedet is, és a többin is a magányosság, a kitaszítottság. Ha egy igazi társat találsz, az pótolhat sok mindenért.
Természetesen itt a megfogalmazással nincs semmi baj!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
)
