csontjaim közül
a fénylõ látszat-idõ
némán pereg
napjaim mohón falják fel
hamis szándékú
kérdõjelek
most szólni kéne hogy vagyok
nem többet csak ennyit épp
hogy világörzõ angyalok
szárnyán pihenek s a lét
kristálygömbje rejt elõlem
minden jövõt ölelést
semmi nem enyém egészen
semmi nem és mégis
egész
Nagyerdessy - június 21 2008 10:57:56
Jól indítod, aztán szétfolynak erõtlenül a szavak. Ez leküzdhetõ. Ha hangosan olvasod, látni fogod mindezt.
Mihály
