Pislákoló fény a domb mögött
pajkosan utolsót kacsint
nyomtalan alábukik törött
árnyék mohón utána tekint
könyöklök életem fölött
meredten bámulva odakint
elhagyott e tûzgolyó megint
a házra sötét ernyõt bont
beborítja kötéllé font
gondolataim nyugodtan
pihennek kezeim unottan
ülnek ujjaim poharamon
keserû számban elkésett szó
elkésett mozdulat, elkésett perc...
