Kelet felõl sodort fölém a szûz
Havakkal átkozott Remény. Amint
A hõs Prométheusz-lelopta tûz
Legelni kezdi ócska gondjaink,
Teremthetünk az istenek helyett
Azúr mezõket! Újra bárka ring
A szõke tengeren, ha vége lett
A hitvitáknak, és az angyalok
Falakra nem kenõdnek égetett
Imákkal. Ész a Szívvel andalog,
S a kulcs a zárra rátalál. Ne félj,
Nem árt tovább az égi, sanda jog!
Kovácsolódni hív a Szenvedély:
Csitíts, borulj reám, te Csendes Éj!
(Byron barátja, Percy Bysshe Shelley írt egy pamfletet a fenti címmel, Prométheuszról drámai költeményt. A versem az Óda a nyugati szélhez c. mûvének formáját követi.)
reitinger jolan - június 27 2008 15:44:02
Értékesebbnél értékesebbek a verseid.
Ez is egy nagyon szép, jó, ritka rímeléssel megírt vers.
Ajánljuk mindenkinek Byront, Shellyt, többek között ... és Téged is.
Szeretettel Joli
Gabor mester - június 29 2008 09:19:17
Köszönöm, Joli, megy a vers párja, amit Keats Óda egy görög vázához c. mûvének ürügyén írtam... Aztán Tatjána levele következik, aztán Vörösmarty, Madách...
