|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Jó volna, ha egy átkozott nap után
Két karod óvón-féltõn ölelhetne át.
Jó volna, ha lelkem õrült fájdalmát
Egyetlen csókod a semmibe dobná.
Jó volna, ha csak felhívhatnálak néha,
És vígaszt nyújtanának a szép szavak.
Jó volna nem elfeledni örökre a múltat,
S elmondani végre: úgy hiányzol, drága!
Jó volna melletted ébredni minden nap,
Égszínkék szemedben látni újra a csodát.
Jó volna hallani a hangod, érezni a szád,
S elhinni, lehet nekünk is boldog a világ.
Jó volna szembefordulni mégis az árral,
S harsogva üvölteni, szükségem van rád!
Jó volna mégis hallgatni a szívünkre néha,
De nem tehetem, kedves. Az ajkam néma... |
|
|
- június 28 2008 06:33:04
Szia Loretta!
Versed minden sorából a fájdalom, a másik hiánya árad.
Minden mondatod vágyakozás,és emlékezés. Ha ennyire hiányzik neked, miért kell némának maradnod? Hátha õ is így érzi.
Szeretettel: zsuzsu |
- június 28 2008 08:57:14
Szenvedés, fájdalom és el nem múlónak tûnõ érzések...
Nem tudom, mit mondjak... nekem úgy tûnik, "nem szabad" az illetõ... és hát ez esetben sokkal tovább tart a gyötrõdés, sokkal késõbb következik be a "csak-a-szépre-emlékezem-és-már-nem-fáj-semmi", mintha két szabad ember szakít. Fel a fejjel!
A versed mindenesetre szép!
Szeretettel: Magdi |
- június 29 2008 00:14:38
zsuzsuhoz csatlakozom!
Miért kell némának maradnod?
Hátha szólnál
S ezzel enyhítenéd a másik fájdalmát |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. május 11. vasárnap,
Ferenc napja van.
Holnap Pongrác napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
