Nagy lányokkal telt a rét
S az elkényeztett szellõ ott volt õ is, gyermekként.
Közeledik halkan, halkan
Domb oldalról, bükk alatt.
Haja lányok sóhajtásuk, sóhajtását
Istenem, a beteljesületlen vágyakat.
Hátat fordít, szégyenkezik...elszalad.
S úgy jár közöttük mint otthol,
És hallgatózva csendesen
Töredezve egy-egy kalászt
Nem szól semmit...csak fülel.
Járkál suttogóan, kelyheken.
Hosszban, szélben, ahogyan õ járdogált
Felnõtté vált, lányok között
Bátorságra kerekedett
Hamar járt...talált.
Viccelõzni akart velük
Kezüket õ megfogja
Hajak között végig suhan
Nyújtott kézzel, közepüket megfogja.
Mellére szegzi, szemüket õ csókolja.
S a lány is hagyja megpihenni mellén
Õ, csak a födet nézi...dadogva
De a lány õt sietteti
Blúzát nyitja...hüsögesse jó módra.
Csattanásig szoros testük
Egybeolvaszt két lelket
Hamar tanult, csukott szemek
Nyitott kis száj
Réti lányok segitséggel repdesnek.
Csak a szellõ képes ily csókkal adni szerelmeket.
.
