Oh szerelem te szívnek õrülete!
Az én szívemmel mit akarsz?
Nem szól már ott zene!
Virágzó rét helyett,
Sivár pusztát találsz.
Édes vizû patak medre,
Rég felporzott már.
Nincs ott már miben
Kedvedet lelheted,
S érzékeny lelked
Megfürösztheted!
Elhagyott hely ez
Mit egy szellem kísért,
Ki torz mosolyával
Rombolja mi szép!
Jobb, ha tovább állsz
E kies pusztaságról,
Elûzni szellemét
Nem vagy elég bátor!
Jobb, ha tovább állsz
S nem is, nézel vissza,
Nincs miért itt lenned
E szív nem szeret már,
Talán többé soha!
Berenike - július 03 2008 12:21:35 Azért ennyire ne taszitsd el magadtól a szerelmet..õ úgy is megtalál ha megakar..Szép vers ügyesen megírtadRoni
Ludy - július 03 2008 12:25:40
Ronibaba én nem taszítom el a szerelmet de mikor e vers készült ezt éreztem!Köszönöm a véleményedet!
ZETA - július 03 2008 17:08:57
A szerlem olyan mint a nappal néha sötét az ég, zuhog az esõ vagy húll a hó. Néha süt a nap csókolóznak a puszta lombok, a fû alatt a bogarak.A szín változik hol borús, hol napos az idõ.Hát a szerelem is ilyen.A pillanat mindig legyen nálad, ha csók kell álljad vagy adjad soha ne sajnáljad.Üdv.: ZETA
Ludy - július 03 2008 22:42:59
ZETA nagyon szép a reakciód a versemre!Köszönöm!Remélem azért nem szomorítottalak el annyira amennyire látomEzt egy nagyon letargikus hangolatomban írtam.Bízom benne, hogy a többi jobban fog tetszeni!
Azért ennyire ne taszitsd el magadtól a szerelmet..õ úgy is megtalál ha megakar..
Szép vers ügyesen megírtad
